Levelet írt Gyuláról egy köztiszteletnek örvendő, sokak által ismert, számos rendezvényt személyével fémjelző honfitársunk a miniszterelnökhöz. Az írás így kezdődik: Tisztelt Elnök úr, Kedves Viktor! És így folytatódik:

Bocsánat a megszólítás második részének hangvételéért, de én voltam a vendéglátód az első kormányzásod idején Békéscsabán, a „Kolbászfesztivál" kapcsán. A Gyulai Húskombinát standján én voltam az, aki köszöntöttelek, és ott ittuk meg a „brúdert", ami miatt tegező e levél. Kaptál akkor tőlem egy kedves köszöntőt és én voltam, aki a vendéglátás ceremóniáját felügyeltem.

Nyílt levél, nyílt levél, Békéscsaba, 20130307

A találkozás

Kedves Elnök úr, Tisztelt Barátom! Én a mai napig tisztességesen, becsületesen éltem, és reményeim szerin úgy is fejezem be földi pályafutásomat. Most azonban kérem a segítségedet, mert gondjaim vannak, és valahogy úgy hozta a sors, a hatalom és én, hogy elbeszélünk egymás mellett.

63 éves nyugdíjas vagyok, két gyermekem már kirepült. Egyik Budapesten a „Ringier" kiadónál dolgozik, két diplomával. A fiam most lett munkanélküli, önhibáján kívül, hisz a vállalkozó ment csődbe, és nem Ő! A segítség ilyenkor a szülői ház feladata lenne, de sajnos mi sem tudunk neki segíteni. Miért is? Lehet jogos a kérdés.

A nejemmel életünk eddigi részét munkával, a gyermekeink javára történő kuporgatással éltük. Most nem akarok kitérni arra, hogy családom felmenőinek német származása miatt négy és fél évet milyen „láger" életben kellett eltölteni, mely rányomta egész életünkre a béklyóját. Az élet korábbi szakaszában nekem duplán kellett teljesítenem, mert középvezető lehettem egy jelentős nyomdában, amit Dürernek hívnak. Eredménye azonban mégis láthatólag meglett, mert sikerült negyven egynéhány év szorgalmával a nejemmel, majd a fiammal egy családi fészket összehoznunk.

Nyílt levél, nyílt nap, Békéscsaba, 20130307

Több mint 40 év munkájának az eredménye Ezt a házat évekkel ezelőtt, az akkori propaganda hatására, hogy „legyünk takarékosak az energiával, mert ez a jövőnk záloga", felújítottuk, és én buta belementem az elvárások csapdájába. Kerestem hitellehetőséget, hogy szigeteltessem a házam falait, padlását, cseréljem a nyílászárókat és vásároljak új kazánokat (gáz és vegyes tüzelésűt) mert ezzel segítem a „népgazdaság" hosszútávú prioritását.

Jó állampolgárként meg kívánom jegyezni, nem voltam, s nem is leszek egyetlen pártnak sem patrónusa, cinkosa. Ezért tényleg a takarékosság jegyében vettem fel kölcsönt. Járatlan „laikus"-ként szakemberekhez fordultam, hogy mutassanak irányt, adjanak tanácsot nekem laikusnak, aki soha nem volt kapcsolatba bankkal. A tanácsadók javaslatára és látva amit mutattak, döntöttem - a forint alapú hitellel szemben ajánlották a „deviza" alapú hitellehetőségét, aminek akkor kedvező kamatterhe volt. Ki nem választotta volna azt?

Az önkormányzatok és az egyházak is mind ezzel a lehetőséggel éltek. Senki nem tudta, nézte, főleg az ilyen egyszerű, földhöz ragadt ember, hogy ez a hitel, nem „frank", vagy más valuta, hanem forint. Itt van az első átverés. A második ott, s lehet ők sem tehetnek róla, amikor az igényelt kétmillió helyett (költségvetés írta elő) hárommilliót ajánlottak, hogy a törlesztés egy részét ebből fedezni tudjuk.

Utazás 2009 kiállítás - Gyulai stand Hunyadvári József kikiáltó, Budapest, 20090226

Hunyadvári József számos rendezvény ceremóniamestere Én magam ezzel éltem, hogy a családomnak biztosítsam a megélhetés alapvető normáit, és eleget tegyek a társadalom elvárásának is. A törlesztő részletem 23.865 forintról indult, majd mostanára 48.756 forintra emelkedett, de volt olyan fél év is, amikor 52.762 forintot fizettem. Nálunk a családban az élet úgy működik, hogy előbb az adósságot kell letudni, majd utána élünk abból, ami maradt.

Hát kedves Viktor, volt, amikor két hónapig pirítós kenyeret ettünk, és nem mindig jutott zsír sem rá. Akik ezt az írásomat olvassák, lehet, hogy megdöbbennek, és hazugságnak tartják, mert megpróbáltam tisztán, rendes ruházatban átvészelni eme nehéz időszakot. Munkám szerint a nyári hónapok kicsit jobbak, elviselhetőbbek.

Most arra szeretnélek figyelmeztetni, hogy a devizahitelesek jó részének nem tudtatok megoldást nyújtani. Első körben, aki kitudta egy összegben fizetni, az ugye jól járt. (Nem is értem, hogy a spekuláción kívül, miért élt vele.) Aki élt a hitelstoppal, annak majd később jön a fekete leves. Mi a nejemmel, mikor érdeklődtünk, hogy miként érint ez bennünket, kiderült, hogy a részlet mostani 48756 forint helyett 32 ezer körüli összegre mérséklődne, de a törlesztési idő 2029-ig tolódna ki, emiatt a kockázati tényező miatt ez nem járható út.

Azóta fizetem a rám kirótt és félévenként módosított összeget, úgy, hogy a mindennapi betevőm a téli hónapokban ennek függvénye. Olvasom, hogy a kormány előbb az önkormányzatok, majd az egyházak által felvett deviza tartozásokat vállalja át. Szép, nemes gesztus, de azért azt mindenki tudja, hogy az adófizetők pénzéből teszi ezt, akik mi vagyunk. Az én kis tartozásomat, ami körülbelül a háromszorosára emelkedett, ki vállalja át pár téli hónapra, hogy tudjak egy sütit is enni néha.

A mostani tervezet is sántít valahol, mert azt olvasom, hogy forintosítani lehet majd a „deviza" hitelt, ami soha sem volt deviza.

Tisztelt Miniszter elnök úr! Kedves Viktor! Én az életem 63 évét próbáltam becsülettel, tisztességesen leélni, amit a Jóisten adott hátra azt sem kívánom másképp. Kérem a Teremtőt, hogy a munkatársaid, az ezzel foglalkozó szakemberek elméjét világosítsa fel, próbáljon a mi (kisemberek) bőrébe bújva elgondolkodni a segítségen.

Elnök úr, kérem hatékony közbenjárásodat sok boldogtalan család kilátásának megsegítésében.

Tisztelettel: Hunyadvári József Gyuláról.

Forrás:

http://hir6.hu/index.php/cikk/78593/nyilt_level_orban_viktorhoz_magyarorszag_miniszterelnokehez?fb_action_ids=120640384787400&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=%7B%22120640384787400%22%3A481488045233575%7D&action_type_map=%7B%22120640384787400%22%3A%22og.likes%22%7D&action_ref_map