Nyugdíjasegyetem: Mindannyian testvérek vagyunk

Dr. Pongrácz Attila ˝Magyarok a Kárpát-medencében és a nagyvilágban˝ címmel tartott előadást szerdán az egyetem nagy sportcsarnokában.

Összekapaszkodó emberalakokat formázó szobron olvasható egy brazíliai magyar intézmény előtt a ˝Mindannyian testvérek vagyunk˝ felirat, amely szerdán tudatosítani volt hivatott a Nyugdíjasegyetem hallgatóiban, hogy fontos beszélni a határon túli magyarokról.

Négymillióra becsüli határon túl élő honfitársaink számát dr. Pongrácz Attila, aki ˝Magyarok a Kárpát-medencében és a nagyvilágban˝ címmel tartott előadást szerdán az egyetem nagy sportcsarnokában, a Nyugdíjasegyetem rendezvénysorozata keretében. A nyolcadik tanórán sem csökkent a hallgatóság létszáma és érdeklődése. Főként akkor bólogattak egyetértően a megjelentek, amikor elhangzott: ˝az a magyar, aki annak érzi magát˝.

Az adjunktus kutatásai alapján arra jutott, hogy fontos a közös nyelv, de már a magyar kötődés is. Ugyanis azok a külföldön élő magyar származásúak, akik már nem beszélik szüleik nyelvét, jellemzően legalább érdeklődnek Magyarország iránt. Ez a kíváncsiság, pozitív viszonyulás segíthet akár a turizmus, akár a testvértelepülési kapcsolatok erősítésében. Szerinte főként a diákcsere-kapcsolatok a fontosak, ezért arra kérte a nyugdíjasokat, biztassák unokáikat: látogassák meg a határon túli magyar közösségeket, mert nincs ellenséges emigráció, csak magyar közösség létezik.

Szívhez szóló téma – így értékelte az előadást Budai Lászlóné, mert eszébe juttatta bősárkányi nyugdíjasklubjuk bősi kapcsolatait. Barátnője pedig kanadai magyaroknál járt vendégségben és ˝mennyire szívesen fogadták az óhazaiakat˝. Az asszony az elhangzottakból azt szűrte le, hogy ami nekünk természetes, magyarságunk őrzése, hagyományaink ápolása, arra a határon túliak tudatosan törekednek és ezzel példát mutatnak.

Pozsgai Csaba szerint viszont a Kárpát-medencei magyarság kérdése kényes téma, mert a politika is sokszor zászlajára tűzi. De annak örül, hogy ezúttal arról esett szó, hogy erősíteni kell a világot átszövő kapcsolatokat. Számára az előadás számadatai szolgáltak újdonsággal, például hogy Romániában 300 ezer csángó magyar él, Svédországban 30–35 ezer honfitársunk.

A szintén Sopronból érkező Béres István fia, sógorának családja is például Venezuelában él. Örül, hogy azt bizonyították, ami szerinte általánosságban is megállapítható: a magyarok idegen környezetben is a talpukra esnek, jól hasznosítják tudásukat, ötvözik azt új tapasztalataikkal. Fia felesége kolumbiai, így unokája spanyolul beszél, de megérti a magyart. Most a nagypapa azzal motiválja: vesz neki egy laptopot, ha beszélni is megtanul édesapja nyelvén.