Halloween. Jelmezek és töklámpások. Játékok és örömtüzek.
Általában ártalmatlan gyermekünnepnek látjuk. És az is. Most már.
Története viszont a kereszténység előtti időkre nyúlik vissza.
A Halloween-t évente ünneplik, de tulajdonképpen minek is az
ünnepe ez? Honnan származnak sajátos jelmezei? Mint ahogyan egyesek
vélik, valóban démonok imádása? Vagy csupán néhány ősi pogány rítus
ártalmatlan nyoma?
Amerika a világ összes kultúrájának olvasztótégelye. Az, hogy
rengeteg nemzetből áll ez a nép, azt is jelenti, hogy ünnepeik a
legkülönfélébb hagyományokat ötvözik egyetlen amerikai tradícióvá. A
Halloween talán erre a legjobb példa gazdag "keverékörökségével".
"Halloween" szó a katolikus egyháznak köszönhető: a mindenszentek
(elő)estéje (All Hallows� Evening) angol kifejezésének az összevonása.
November elseje, mindenszentek napja a szentek dicsőségét hirdető
katolikus ünnep, mely elnevezés hivatalosan a XVI. század elejétől
ismert. Korábban már III. György pápa is elrendelte a pogány szokások
elleni küzdelemben, hogy mindenszentek napja pontosan Samhain napjára
essen.
De a Kr. e. 5. században, a kelta Írországban a nyár hivatalosan
október 31-én ért véget, a tél beköszöntével. Akkoriban az egész év két
évszakból állt - a növekvő évszak és a tél. Élet és Halál. Beltane és
Samhain. Az őskelta "samhain" szó feledésbe merült jelentését illetően
kétféle felfogás alakult ki: az egyik szerint egyszerűen a meleg
periódus végét jelenti, a másik szerint viszont egyesülés, gyülekezés az
értelme, és arra utal, hogy a tél beköszöntével újból egybegyűlik a
közösség vagy a család.
November elseje volt a halál évszakának kezdete, a kelta újév, és az ősök, halottak tiszteletének ünnepe.
Egy történet szerint ezen a napon az adott évben elhunytak lelkei
visszatérnek, hogy élő testet keressenek, melyet a következő évben
megszállhatnak. Úgy hitték, ez az egyetlen reményük a halál utáni
életre. A kelták azt tartották, hogy az idő és a tér törvényei ez idő
alatt érvénytelenek, és a szellemvilág elvegyülhet az élővel.
Érthető módon az élők nem akartak "megszállottak" lenni, ezért
október 31-ének éjjelén a városiak minden tüzet kioltottak otthonaikban,
hogy azok hidegek és nemkívánatosak legyenek. Aztán felöltöztek
mindenféle kísérteties jelmezbe, és hangosan körbeparádézták a
szomszédságot, lehetőleg minél nagyobb pusztítást végezve, hogy
elriasszák a szellemeket, akik testet keresnek maguknak.
Egy másik (és a valódi) magyarázat szerint a kelták azért oltották
ki tüzeiket, hogy minden törzs egy hatalmas, közös, szent máglyáról
újra meggyújthassa azt. A skótoknál ugyanígy zajlott a dolog, de ők úgy
hitték, ha belebámulnak ebbe a tűzbe, meg tudják mondani a jövőt.
|
Vannak olyan történetek, melyek szerint a kelták áldozatként
beledobták ebbe a szent örömtűzbe azt, akit - úgy gondolták - már
megszállt egy lélek, de ezek a sztorik később mítosznak bizonyultak
csupán.
Nemcsak a szellemek szabadultak el ezen az éjszakán - gonosz
lelkek és manók egyaránt kóboroltak a földön. Hogy megvédjük rokonaink
lelkét, ijesztő arcokat festettünk a lopótökre, hogy elűzzük a rosszat.
És hogy biztosra menjünk, magunkat is félelmetes maskarákba rejtettük.
A tündérek kérdése még így is megoldatlan, akik ilyenkor szintén
szabadon kószáltak. A tündérek nem voltak sem jók, sem rosszak: tündérek
voltak. Szívesen jutalmazták meg, ha valaki jót tett velük, de nem
szerették, ha keresztbe tesznek nekik. Samhain estéjén a tündérek
koldusnak álcázták magukat, és házról házra jártak koldulni. Akik adtak
nekik élelmet, azokat megjutalmazták, akik becsapták az ajtót,
számíthattak némi kellemetlen meglepetésre.
Kr. u. 43-ban a rómaiak legyőzték a keltákat, és a két kultúra
kénytelen volt együtt élni, majd lassan megkezdődött egybeolvadásuk,
szokásaikkal együtt. A gyakorlat is megváltozott idővel: rituális formát
öltött azzal, hogy a lélekhit halványodásával a lidércként, koboldként,
boszorkányként és szellemként való jelmezöltés már jóval ünnepélyesebb
szabályokkal bírt.
A Halloween-i szokást az 1840-es években a nagy éhínség elől menekülő ír bevándorlók vitték Amerikába.
A töklámpást is az ír folklórnak köszönhetjük. Amint a mese
mondja, egy Jack nevű ember (aki csaló volt és hírhedt volt
iszákosságáról is) felcsalta a Sátánt egy fára, amibe aztán Jack
belefaragta a kereszt jelét, így a Sátán csapdába esett: nem tudott
lemászni. Megegyeztek, hogy ha Jack leengedi, soha többé nem kísérti
meg. Így is lett. Miután Jack meghalt, nem engedték be a Mennybe bűnei
miatt, de a Pokolba sem nyert bebocsátást imént említett tréfája miatt.
Kapott viszont az ördögtől egy darab parazsat, hogy azzal világítson a
sötétben. Ezt a parazsat Jack belehelyezte egy kifaragott marharépába,
hogy tovább tartson.
Mikor az írek kivándoroltak Amerikába, marharépa helyett tökből
kezdték kivájni lámpásaikat, azon egyszerű oknál fogva, hogy abból több
volt.
Bár néhány pogány csoport, kultusz és sátánista kedvenc ünnepének
vallja Halloween-t, az ünnep nem ördögi praktikákon alapul. Végül is az
ünnep annyira ördögi, amennyire egyesek azzá merészelik tenni.
Tehát ha október 31-én előfordul, hogy a szél kissé túl gyászosan
hangzik, amint átfúj a csupasz fák csontvázujjai közt, az csak a mi
fantáziánk. És ha úgy tűnik, a fagy a sír hideg leheletét hordozza, az
csak az ősz, mely a tél beköszöntét jelzi. Nincs többé semmi dolgunk a
szellemekkel és koboldokkal, amelyek valaha magukénak tudták ezt az
éjszakát. És ha kibámulsz az éjszaka homályos sötétjébe, mintha valami
zörögne a halott avarban, jusson eszedbe, hogy a tündérek már nem
táncolnak többet az ember birodalmában. - Egyszerűen csak Halloween van.
|
Kapcsolódó hírek:
Halloween