Még a tudós doktorok is egyetértenek abban, hogy ha nem visszük túlzásba, a futás befolyásolja a legkedvezőbben a szívet és a vérkeringést. Javul a szív és az izomzat oxigénellátása, és a szívverés frekvenciája alacsonyabb lesz, ami kíméli a szívet. A rehabilitációs klinikákon a szívinfarktust szenvedett betegek utókezelésének fontos része a futásedzés.
Mivel futás közben automatikusan erősen lélegzünk, a test sok oxigént kap, amivel a zsírokat elégeti (és újra energiává alakítja), így a testünkön lerakódott zsírok feloldódnak, és karcsúbbak leszünk. No de ez természetesen nem megy egészen gyorsan - a futás sebességétől függően a test egy óra alatt 500-800 kalóriát éget el. Ehhez azonban kedvező mellékhatás társul: a futás elűzi az éhséget. Azt, aki hosszabb ideje kocog, kevésbé fogja el az éhség, és idővel kisebb adagokat eszik. Ezen kívül a kocogástól feszesebbé válnak az izmok és a bőr, különösen a hason, a fartájékon és a combokon.
Egészen pontosan még nem bizonyított, de sok minden mutat arra, hogy a kitartó futás egyfajta szenvedéllyé válhat: ha sokáig bírjuk, a vérben nagyobb mennyiségű endorphin (természetes ópiát, ami szabályosan "feldobhat" bennünket) termelődik. Ez magyarázatul szolgálhatna a különösen kitartó futóknak arra az élményre, hogy egy idő után eufórikussá válnak, úgy érzik, hogy lebegnek, és látszólag minden erőfeszítés nélkül képesek folytatni a futást. (Íme egy egészséges kábítószer! Inkább éljünk a futással!) Egyes kutató ebből arra következtetnek, hogy a depressziót is szó szerint “le lehet futni".
Ha minden másnap fél órát futunk, a kocogás ideális kitartást növelő edzéssé válik anélkül, hogy az izületeinket megterhelnénk.
A futásban az is jó, hogy nem kell megtanulni, futni mindenki tud. (Mint ahogy a Nagy Durranással kapcsolatosan is említettem: A láb mindig kéznél van!).
Végezetül néhány tanács arra, hogy miként válhat a futás mindenki számára optimális edzéssé:
• Ne iramodjunk azonnal neki, előbb melegítsünk be.
• Eleinte lassan fussunk, ez még a bemelegítés része, és fontos, mert ettől melegednek fel és lazulnak el az izmok és az izületek.
• A sebességet csak annyira növeljük, hogy ne fulladjunk ki teljesen.
• Hagyjuk, hogy a karunk és a vállunk együtt lendüljön a testünkkel. Ügyeljünk arra, hogy a kezünket és az ujjunkat ne tartsuk görcsösen.
• Lélegezzünk egyenletesen, és főleg a szájunkon át fújjuk ki a levegőt.
• Sose fejezzük be a futást hajrával.
• A vérkeringésünknek ez a befejezés tesz a legjobbat: lassítsuk a tempót, folytassuk lépésben, majd végezzünk néhány stretchgyakorlatot.

Egészségünkre! Futásra fel!