Ábrányi Emil
Él a magyar

Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,
Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentűl hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a mult!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen... ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az Isten mindent megbocsát -
Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabad ság-szerető szivedtől
Új lángra gyúlad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!

Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket űl!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenűl:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!

Válasz

Mészáros Lajos

Március nyolcadika

Márciusi nap szórja sugarát,
Munkával ünnepeljük nők napját.
Szőlőt metszünk, ragyogón süt a nap,
Vígan dolgozunk a kék ég alatt.

Tiszta az égbolt, felhő sem látszik,
Napfény orcádon vígan cikázik.
Kezed alatt mindig ég a munka,
Lehet, hogy ma pihenni jó volna?

Ki kell használni ezt a jó időt,
Meg kell metszeni a kerti szőlőt.
Kiritkítjuk a fák koronáját,
Levágjuk a sérült beteg ágát.

Minden napra megvan a teendő,
Így múlik el lassan az esztendő.
Soha nem érünk rá unatkozni,
Nyugdíj mellett sokat kell dolgozni.

A nyugdíjból nem futja semmire,
Nem telik belőle üdülőre.
Még a megélhetéshez is kevés,
Nem hiányzik nekünk a sok evés.

Egy ebédet mi már ketten eszünk,
De nem azért, mert mi már éhezünk.
Vigyázunk kicsit az alakunkra,
Vékonyabbnak könnyebb a sok munka.

Ketten élvezzük munkánk gyümölcsét,
Szép helyeken ketten nézünk mi szét.
Nagyon szeretünk mi kirándulni,
Országszerte sokat barangolni.

Most is, ha végzünk a munkával,
Köszöntelek néhány szál virággal.
Hétvégére elviszlek pihenni,
Jó lesz Gyulán egy kicsit üdülni.

Hajdúszovát, 2013. március 6.

Válasz

A CSEND /Halottak napján/ Írta: Dáma Lovag Erdős Anna

Az est fekete fátyolt terít
Az ég boltozatján
Fogyó Hold egyre halovány
A csend átkarol a néma estben
Milló gyertya fénye lebben
Emlékezés útját járva
Elveszett szeretteinkre rátalálva
Isten velünk van -e csendben
Vigaszt nyújt a végtelenben

Virágillatot lenget a szellő
Mikor az est észrevétlen eljő
Az áhítat néma csendes
Felettünk csillagözön ragyog
Itt semmibe vesznek az álmok
Fájó szivek válaszra várnak
S megyünk a szeretet ösvényein csendben
Emlékeink nem feledve
Istentől vezérelve
Egy titkos remény hitbe
Mert nem haltak meg ők
Gondolatban Bennünk élnek
Ez ad vigaszt a léleknek
Zarándok utunk a csendes temetők

2OO8."Rendületlen hittel"c.kötet

Válasz

Húsvéti gondolatok

Ismét fújnak a bőjti szelek
Lassan a Húsvét közeleg
Édes Jézusom
Mily nehéz a kereszted !
Mily nehéz terhet cipelsz
Az embert akartad megválltani
Mily sok fájdalmat
Kellett kiállni
Érdemes volt-e a sok szenvedés ?
Az ember feledékeny
S hálátlan pára !
Nem emlékszik már
Jézusom fájdalmára!
Nehéz a kereszt
Cipeljük mi is
Pusztítjuk egymás lelkét
Mint kinek gondolata nincs
Felvánszorgunk mi is
A "Golgotára"
De Jézusunk adta életét
Az ember megváltására !

2OO3."Jelet hagyni"c.kötetemből
Dáma Lovag Erdős Anna

Válasz

Négysorosok

Télbúcsúzó

Ritkul már a hó a parton
A befagyott tó olvadni kezd
Szellő fuvallatban valami hang
A táj lassan,reménykedve éledez

Télutó

Már telet temetek szívemben
Sokasodik a napsugár
Olvad a jég a pocsolya vízében
S vidáman rikkant egy kis madár

2o11."Híd két part között"c.kötetem

Válasz

Hóvirág terítő

Jártál-e
A lóvári erdőben
Hol hóvirágot
Terít a tavasz
Fehér harangot
Lenget a szellő
Szívet,lelket felemelő

Ha jársz a
Lóvári erdőben
Tenger hóvirág
Int feléd
Fehér szőnyegként
Elterül szerteszét
Nem felejted soha tán
Tavasz első virágán
Rád kacsint a napsugár

2OO3."Jelet hagyni" kötetemből

Válasz

Enyhülő tél

Harcos tél
Enyhülni látszik
Napfénye átszúrja
a jeget
Várjunk még a
felszabadult örömmel
A kutya nem ette
meg a telet

A jeges szél
pocsolyát fodroz
Csend van és sár
minden sötét
És kopár
Távoli havasok felől
a tél támadásra vár

2OO5."Kőbe vésett szavak"c.kötetem
Dáma Lovag Erdős Anna

Válasz

Hova mennek a katonák

Hova mennek a katonák?!
Hova indul a kis csapat
Don-kanyarban nyílik virág
Takarva névtelen sírokat!

Ne menjenek a katonák
Veszítettünk mi már sokat
Megfizettük már
Elhibázott múltunkat !

Miért mennek a katonák
Békét nem visznek soha
Feledve otthont ,hazát
Idegen föld a táj
Ne menjenek a katonák !

2OO3."Jelet hagyni"c.kötetem
Dáma Lovag Erdős Anna

Válasz

Kedves Anna!
Egyszerű, mindent elmondó a versed.

Válasz