Tóth Árpád - Pünkösdi gyermeknap

Itt van, nemde,
Ön is vette észre,
A gyermeknap,
Mely terhet ró kendre?
Urnák állnak
Kint az utcasarkon,
S a sarkadra
Lépnek s mondják: pardon!
Úrnők mondják:
"Pardon! álljon meg kegyed,
S ejtsen az urnába
Fillért avagy bankjegyet."
És az arcunk
Szép lesz, mint a kréta,
Eszünkbejut tegnapelőttről
A margaréta,
Hej,
S búsan lecsügged a fej.
Ámde
A bún az ember
Könnyen tul ad,
S ismét víg lesz a hangulat,
Mert Borbély Lili,
Ki a táncban cárnő,
S aki a legszebb hacacárnő,
Ellejti még egyszer
A hacacárét,
S te úgy véled, jó olvasóm,
Hogy nem kár
Az utolsó krajcárért,
Mely zsebedben maradt még ma,
S kiadod azt is
Jótékony célra.
Azonban
A jótékonysági haszonban
Percentet ad ő is,
A Nagyerdő.
Hol illatos lesz a lég
A sok néptől,
Mint a tepertő,
És elfogy sok sör,
És sok bor is,
És boldog lesz sok káplár
És sok Boris,
És lezajlik
A víg népünnep,
Lesz sok rúdmászás
És nem kevés
Lepényevés
És egyéb attrakciói
A szent ügynek.
Így a város
Minden lakója
Lerója
A gyermeknapi akciót,
S csak én egyedül képezek
Egy nem ünneplő frakciót.
Ajkamon sóhaj rándul át,
Mert nem tehetek az urnákba,
Legfeljebb, sajnos,
Pár zálogcédulát.

Válasz

Reviczky Gyula: Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.
Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!

Válasz

Fekete szemű szép legény

Mit nekem te szívtelen kedves,
Kibe vagyok én oly szerelmes?
Kibe vagyok, s mindig voltam,
Egyedüllétben nem nyughattam.

Egyedüllétben nem nyughaték,
Bár miattad szívem fájék;
Érted adtam fel én mindent
Szép életet, s más kincseket.

Oh, az a két szép fekete szem,
Sajnos rögtön rabja lettem.
Rabod lettem te mély szemű,
Hah, nem is voltam ép elméjű.

Mindig megcsalsz te engemet:
Hisz csak mondod: „ Én szeretlek ”
S mikor bizonyítani kell,
Akkor meg csakh nem állsz fel.

Mire felnősz te szép arcú,
Akkorra én leszek a varjú;
Fenn a mennyben fogok játszadozni
Az elmúlt élet labdájával.

Válasz

Szalai Borbála:

Nőnapi üzenet

Mostanában hangosabban zengenek a cinegék,
Nefelejcsszín köntösében tavaszt igér már az ég.
S bár a nap még gyéren hinti melengető sugarát,
Fehér, bársony ünneplőbe öltözött a hóvirág.
Kökörcsin is bontja szirmát, felébredt a tőzike,
Érzik, tudják, itt a tavasz legkedvesebb ünnepe.
S márciusnak ezen a szép napsugaras ünnepén
Valamennyi barátomtól üzenetet hoztam én.
Tinéktek szól Drága Hölgyek, a Nőnapi üzenet:
Boldoságot, békességet, sok örömet,
Hosszú éltet kívánunk mi mind Néktek!


. _ .


Mi a NŐ?

A Nő édes melegség, puha álom,
ölelő karok egy csendes délutánon.
A Nő az örök! Örök a léte!
Mit érne a férfi, ha a Nő nem élne?
Dajkál, kényeztet, óv és ihletet ad.
Álmodik róla:
Író, költő, zenész és maroknyi had.
Háborúban : Béke !
Tavasszal, nyáron
a szellő, az enyhet adó.
Virágsziromba bújtatott illatos melegség,
kedves odaadó.
Reményt adni tudó!
Ki is ő:
Mindenekelőtt maga a Nő!

Válasz

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanúl,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szemembe célhoz ért,
S boldogan hal meg, míg rácsukom
Fáradt pillám koporsófedelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben tűnődve figyelem
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

óh, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Szíriusz van tőlem távolabb,
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Óh,jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Óh, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Válasz

Adjon Isten minden jót

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Jobb üdőt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben;
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendőben;

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Zsíros esőt, kövér hót,
Ez új esztendőben;
Bő aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet
Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztendőben;
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztendőben!

Előzmény

Válasz

Benedek Elek: Szeresd a fát
 

Szeresd a fát, hisz ő is érez,

Gyengéden nyúlj a leveléhez.

Ágát ne törd, lombját ne tépjed

Hagyd annak ami, épnek,
szépnek
Szeresd a fát !
 
Ő is anya, minden levele

Egy-egy gyermek,gonddal nevelve
És gyermek minden ágacskája,

Szeretettel tekints föl reája,

Ne bántsd a fát !
 
 

Édes gyümölcsét várva várod

S te mégis letörnéd a virágot?

Szegény virág gyorsan elszárad

S te bánkódnál majd, késő bánat,
 
 
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,

Mint a vak, úgy néz a világba,

Oly bús a fa, a tördelt, tépett,

Mint anyád, ha elvesztene téged.

Szeresd a fát!

Válasz

Fekete István: Szeptember (kéziratból)
Még zöldek a fák és a patakok, még nyári suhogással ringatja magát az erdő, ha megzendül a szél, de az éjszakák elnémultak és egymásra rakják a titokban lehullt sárga leveleket.
Virág is nyílik még az utak mentén a régi kőkeresztek tövében és gerle is búg, ha hajnalban szépen felsüt a nap, de az eke már temeti a nyarat, a napraforgó a földet nézi és őszi pókhálót lenget a szél a kukorica susogó levelén.
Dúsak és teltek még a tőkék a nevető domboldalakon, szüretre kongnak mámort érlelő vidám hordók, de az estékben már az őszi kopár pír, s a vén diófák árnyéka magasabb, mint amilyen messze ér.
És hogy süt a nap! Hogy porzanak a nyárból élő vásáros országutak; hogy csillog a tavak vize, ringatva a holdat és minden csillagokat, de a tejút selyme kifehéredett már, az éjszakák hűvösek és a virradat hideg harmatot csókol a néma mezőkre.
Nevetnek még a kertek is. A fákon hetyke cinkék csevegnek valamit az almáknak és szilváknak, de eljön az est és a sötétségben egyszerre titokzatos néma lesz a világ, csak a bagoly imbolyog a csend hátán és csak a méhek zúgnak a kasban, hol a nyár édességét és virágok illatát őrzi az aranyló méz.
A nádasok felett seregélyek sudaraznak, mert telelopták magukat szőlővel, a levegőben csókák rikkantanak, mert csupa élet az egész világ, a nyárfásokban lustán henyél a nyúl, mintha róka nem is lenne a világon, de ha az alkony végigszáll a tájon a nádkunyhók tűnődve nézik a sötét vizet, és a késői gyerekek úgy döbörögnek át a hidakon, mintha lágy göröngyök hullanának a nyár koporsójára.
És milyen nevetők a fehér faluk, ha a déli harangszó megáldja a Kenyeret, milyen bátran nyílik a kapu, hogyan csattanik - de aztán elmúlik a nap, szürke fáradtsággal rogy le az alkony, és ha ellobbannak a vidám ablakszemek, egyszerre sóhajtani kezd a gond, sírni kezd valami régi sírás, fájni valami régi bánat.
A tűnődő est néma borulásában megsimogatja a falut s az álmokat, az erdőket és mezőket, az élőket s a temetőket a virágoskalapú, melegkezű, bús magyar ősz.

Válasz

Weöres Sándor: Kezdődik az iskolaKönyv, toll, tinta, ceruza,rontom-bontom,kezdődik az iskola,csak aszondom.Kora reggel rohanás,rontom-bontom,nem könnyű a tanulás,csak aszondom.Tízpercben nagy futkosás,rontom-bontom,torkod fájdul, ne kiálts,csak aszondom.Zsemlye és vajaskenyér,rontom-bontom,morzsát szedhet az egér,csak aszondom.Énekóra, la-la-la,rontom-bontom,reng a terem ablaka,csak aszondom.Tornaóra egy-kettő,rontom-bontom,leszakad a háztető,csak aszondom.Kintről benéz egy szamár,rontom-bontom,iskolába sose jár,csak aszondom.

Válasz

Szalai Borbála:
Legyen öröm a tanulás!

Hangosabbak ma az utcák,

Gyerekektől népesek,

Valahogyan még a nap is
Szebben ragyog, fényesebb.
 

Izgatottan várt e napra

Minden kezdő kisdiák:

Az iskola előttük is

Kitárja ma kapuját.
 

Megtanulnak betűt vetni

A tétova kis kezek:

Csengő-bongó szép szavakkal

Telnek majd a füzetek,
 

Ma, amikor útnak indul

A sok kicsi iskolás,

Kívánjuk, hogy öröm legyen

Számukra a tanulás!
 
 

Válasz